Kelemen kabátban

A hétvégére való tekintettel, nagy méret a képre kattintva:

Elképesztően kúlfész, nemcsak kabátban, hanem sállal is! És épp magára szavaz az elnökválasztáson!

Aki nem érti, miért fontos a kabát: magyarázat itt és itt.

Tisztelt tolvajok! Holnap ne lopjatok! / Stimați hoți! Mâine să nu furați toți!

Mostanában a romániai politikában és/vagy közigazgatásban azzal volt inkább probléma, hogy a szereplők nem kommunikálnak megfelelően, érdekes és fontos ügyekben meg sem szólalnak, bulvárpolitikai hírekkel kapcsolatos megkeresésekre meg komoly és kimerítő válaszokat adnak. A Belügyminisztérium és szervei mostanában épp ennek az ellenkezőjét mutatják: túlkommunikálják magukat. 2011. augusztus 10-én 10:00-tól Eforie fekete-tengeri üdülőhelyen hotelszobákból és autókból történő lopások elleni akciót hajt végre az üdülőtelep partszakaszán egy minisztériumi és helyi alkalmazottakból álló rendőrcsapat. Az átláthatóság, a különböző (pénzbe kerülő) programok láthatóvá tétele fontos, ezt nem tagadhatjuk. De van-e értelme a lopásellenes akciókat előre bejelenteni? Ha van, akkor mi? Hogy a parton tartózkodó turisták ne ijedjenek meg a szokatlanul sok és szokatlanul éber rendőr láttán?
A jól informált tolvajok előre tudhatják, mikor számíthatnak fokozottabb rendőri jelenlétre a parton és a körülötte lévő hoteleknél. Tapasztaltabb polgároknak az juthat eszébe, amikor a feketéző/adócsaló/lejárt szavatosságú termékeket árusító vállalkozó előre tudja, mikor jön a “kontroll”. Csakhogy 2011-et írunk, illik egy-két nappal előre az interneten bejelenteni az ilyesmit.

Miercuri, 10 august 2011, ora 10.00, poliţiştii Serviciului de Ordine Publică şi cei ai Compartimentului de Analiză şi Prevenire a Criminalităţii în colaborare cu Poliţia Staţiunii Eforie vor derula o acţiune de prevenire a furturilor din camere de hotel şi din auto pe faleza din localitate.
Demersul se înscrie cadrul campaniei „Vacanţă în siguranţă”, iniţiată de Ministerul Administraţiei şi Internelor, în Planul de acţiune „Litoral 2011”, ce vizează asigurarea măsurilor de menţinere a ordinii şi liniştii publice în staţiunile de pe litoral şi în „Programul de prevenire a infracţiunilor contra patrimoniului, Constanţa 2011”, care urmăreşte creşterea gradului de siguranţă a cetăţenilor împotriva infracţiunilor de furt din autoturisme, locuinţe şi camere de hotel.

(innen)

Így szavaz(hat)unk mi

Ahogy arról már szó volt, az izlandiak protesztszavazata Jón Gnarr-t katapultálta polgármesteri székbe.

De hogyan is működik a protesztszavazat mechanizmusa mioritikus, illetve hortobágyi tájainkon?

Kezdjük az előbbivel:
RO – protesztszavazat: az embereknek négyévente elege van a kormányzó pártokból, koalíciókból, emberekből.
2 lehetséges eset:
1. nem mennek el szavazni, és a választás kimenetéről páros prím számú neuronnal rendelkező állampolgárok fognak dönteni (van rá példa elég).
2. elmennek protesztszavazni, és az “aranykorból” oly jól ismert káderek rotációja elv alapján azokra szavaznak, akiktől négy évvel azelőtt hányniuk kellett és protesztszavazatot adtak le ellenük
(a magyar kisebbség nagy részére természetesen ez nem érvényes, mert az ő protesztszavazatuk 20 éve a tulipán ellen-mellett fejeződik ki, sokszor legális alternatíva híján, vagy abbéli félelmükből, hogy a választási rendszer miatt “képviselet nélkül marad a romániai magyarság”, értsd: elgurul a mézesbödön, rosszul fog menni az üzlet, gyengébbek kedvéért AUTONÓMIAAAAA)
A romániai protesztszavazathoz hozzátartozik még a Nagy Románia Párt (PRM) ingadozása a parlamenti küszöb és az általános veszettség (Vadim Tudort majdnem elnökké választják) között.

HU – protesztszavazat: az embereknek négyévente elege van a FIDESZből vagy az MSZP-ből, ugyanaz a két lehetőség. Itt-ott törpepártok látszanak a távolban (SZDSZ, MDF, Centrum, FKgP), mostanában a horizonton az is látszik, amint Huzavona G., nagymagyarországi lakos ősmagyar, Árpád-sávos pizsamájára székely lajbit húz, miközben hatalmas port ver fel Attila névre hallgató tarpánhucul lovával, a délceg lovas a por miatt nem látja, merre kell bemenni a parlamentbe a kettős állampolgárság szavazására, ezért lemarad róla. Majdnem kimaradt a protesztfelsorolásból a Legyen Mindennap Péntek nevű párt.

Viccelsz, Jani, de a végén eladod a lelked és polgármester leszel

Már nagyon rég terveztem, hogy a mindennapi komoly és mifelénk gyakran szomorú dolgok mellett szólok egy távoli – eddig még – sikertörténetről.

Jón Gnarr, született Jón Gunnar Kristinsson (2005-ben változtatta nevét Gnarr-ra, ami a google translate szerint fenyegetést/veszélyt jelent, bár más forrásból ezt nem sikerült megerősíteni) 2010. június 15-e óta Izland fővárosának, Reykjavík-nak polgármestere. Eddig semmi érdekes, akár wikipedia-bejegyzés is kezdődhetne így.

"Felhúzott térdekkel ugrottam a bársonyszékbe"

Csakhogy Jón Gnarr lénye és pályafutása valóban hatalmas fenyegetés: a sznobizmusra, a közhelyekre, a járt utak életfilozófiájára és a lépésről lépésre fejlődés elvére, illetve a hazai “pénzzel veszek magamnak egy olyan imázst, amilyen lenni szerettem volna” mentalitásra nézve.
A 43 éves polgármester kis túlzással több iskolába járt, mint osztályba, sehol sem tudott nyugton ülni. Semmilyen diplomája nincs, nem vett magánegyetemen díszdoktori címet. Volt punkzenész, dolgozott Svédországban a Volvonál, izlandi rádiókban, haknizott, filmezett (1 EDDA díj és további 2 jelölés). Mire ismert/elismert humorista-színész lett belőle, a gejzír tudja miért, de úgy érezte, bele kell vetnie magát a politikába.
Fél évvel Reykjavík önkormányzati választásai előtt pártot alapított Besti flokkurinn (ejtsd: beszti flokkürin) néven, angolul Best Party vagy The Best Party. A párt viccnek indult, és az izlandi proteszthangulatot volt hivatott a politika eszközeivel és modorosságaival karikírozni. A tagok és később a választási listán szereplők között találunk punkzenészt, újságírót, kisvállalkozót és -nőt, informatikust, építészt, olyat, akiről csak annyit tudni, hogy háziasszony, színésznőt, és még folytathatnánk…
És hogy milyen ígéretekkel fogta meg Jón Gnarr a reykjavíki szavazópolgárokat?
Szemezgessünk:
- megszüntetjük a rejtett korrupciót, minden korrupciót nyilvánossá teszünk
- Disneyland a Vatsnmyri régióban (a reptér mellé, különös tekintettel a gyerekekre)
- mindenféle jó dolog a hátrányos helyzetűeknek
- jegesmedve a Reykjavík-i állatkertbe (az alapötlet onnan ered, hogy az utóbbi években több jegesmedve is kiúszott izland partjaihoz, és le kellett lőni őket; ezt akarják megoldani azzal, hogy jegesmedve részleget hoznak létre az állatkertben)
- ingyen törölköző minden uszodában (EU-s szabályozás szerint akkor lehet egy uszodát spa-vá, azaz fürdővé nyilvánítani, ha ingyen törölközővel látják el a látogatókat)

A végeredmény: Jón Gnarr és pártja a szavazatok 34.7%-át szerezte meg, ez 6 mandátumra volt elég Reykjavík 15 fős tanácsában, Gnarr június 15-én lépett hivatalba. A szavazópolgároknak azt a 65.3%-át, amely nem szavazott a Besti Flokkurinn-re, azzal nyugtatta, hogy “senkinek nem kell félnie, mert mi vagyunk a Legjobb Párt. Ha nem a legjobb párt lennénk, a pártot Rossz Pártnak vagy Legrosszabb Pártnak hívnák.” A frissen megválasztott polgármester kijelentette, hogy koalíciós ügyben nem állnak szóba olyanokkal, akik nem látták a The Wire összes évadját. Mandátuma első hónapjait nem töltötte tétlenül: a város igazgatása mellett jutott ideje egy jótékonysági eseményen divatbemutatós modellkedésre, illetve az augusztusi melegfelvonuláson nőnek öltözni (0:24-től látszik).

Nyilvánvaló, hogy az idei önkormányzati választás eredményét egy protesztszavazatnak köszönhetjük. A gazdasági válságot elsők között saját bőrén tapasztaló törpeállam (szigorúan lakosságszám szerint!) fővárosában úgy érezték, alternatívára van szükség, amely nem merül ki abban, hogy átnevezzük az addigi pártokat, platformokat, szárnyakat és köröket alapítunk, ugyanazokkal az emberekkel vagy azok tanítványaival. Egy olyan, első, második és sokadik látásra szedett-vedett társaság, melynek tagjai sosem álltak közelebbi kapcsolatban a politikával, relatív többséget szerzett a fővárosi tanácsban. Sokkoló… és az talán még sokkolóbb lesz, ha 3 és fél év múlva kiderül, hogy nem végeztek rosszabb munkát, mint a profik…

Következzen egy kis kampányanyag:

Aki kíváncsi Jón Gnarr színészi tehetségére vagy annak hiányára, nézze meg (természetesen vegye meg a DVD-t, ne töltse le fájlmegosztó oldalakról, mert az rossz, ééérteem?) a poénokban nem szűkölködő Bjarnfredarson című filmet,

vagy a The man on the back című, a skandináv jóléti állam kritikájaként is értelmezhető rövidfilmet.

Ps: a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy Jón Gnarr Best Party-ja nem az első ilyen jellegű próbálkozás a világon, de az első, amelyet választási siker koronázott. Frank F. Fasi, a karizmatikus hawaii-i politikus, aki 22 évig volt Honolulu polgármestere, 1994-ben megalapította a Best Party of Hawaii nevű pártot, de a kormányzóválasztáson alulmaradt Benjamin Jerome Cayetano-val szemben.

Orwell nyomán szabadon: 100% rossz, 0% jó -> 2. rész

Arról, hogy a 100% rossz, volt már szó. Itt az ideje arról is beszélni, hogy mikor jó a 0%. Természetesen akkor jó, ha bizonyos igények így kívánják.
Az október 27-én szavazásra bocsátott bizalmatlansági indítvány révén a kormány nem bukott meg.
Járjuk kicsit körül a bizalmatlansági indítvány (EN: vote of no/non-confidence, censure motion, no-confidence motion, etc. RO: moţiune de cenzură) mikéntjét. A bizalmatlansági indítvány egy olyan eszköz az ellenzék kezében, amivel meg tudja ingatni, ritkábban meg tudja dönteni a fennálló kormányt. A mi esetünkben most nem érdemes belemenni a koalíciók szétrobbantásának finomra hangolt módozataiba, a zsarolási potenciálba és annak kihasználásába. Mielőtt rácsodálkoznánk, hogy a 0% mennyire jó, nézzünk kicsit szét a bizalmatlansági indítványok világában.

2005-ben Kanadában a kormány 171-133-ra “kapott ki”, ennek következtében új választásokat írtak ki és új kormánykoalíció alakult. Hogy ne csak a távoli, egzotikusnak ható példát említsük: tavaly Gyurcsány Ferenc és Mirek Topolánek (CZ), tavalyelőtt Romano Prodi (ITA, őt tízévente leszavazzák, már 1998-ban is megtörtént) szedhette a sátorfáját a bizalmatlansági indítvány megszavazása után.
Emil Boc is elvérzett már egyszer, bár ez nem ér pontot, mert sajátmagával helyettesítették egy új többség létrejötte után.

Ami október 27-én történt, könnyűszerrel bekerülhetne a következő Guiness Rekordok Könyvébe. A bizalmatlansági indítvány 219 igen, 0 nem szavazat mellett bukott meg. Hogy miért? Mert ahhoz, hogy sikeres legyen, az alkotmány 113. cikkelyének 1. bekezdése szerint a parlamenti képviselőknek és szenátoroknak 50%+1 arányban kell megszavazniuk. Ez a jelenlegi parlamenti berendezkedés mellett 470/2+1, azaz 236 képviselő+szenátor.
Múlt szerdán 414/470-es jelenlét mellett 220 szavazat, ebből:
- 219 a bizalmatlansági indítvány mellett
- 1 érvénytelen
- 0, azaz NULLA szavazat a bizalmatlansági indítvány ellen, azaz A KORMÁNY MELLETT

Alább látható, amint a képviselőház titkára felolvassa a végeredményt

A 0% nagyon jó. A Nagy Testvérnek és barátainak mindenképp.

Kicsit eljátszva a számokkal: 219/414 = 52.9%, tehát ha csak a jelenlévőkre vonatkozna a minősített többség, akkor 213 szavazat is elég lett volna a kormány bukásához, ergó néhány kormánypárti képviselőnek/szenátornak el kellett volna vonszolni a megkímélt ülepét az urnáig.
Még egy ok az alkotmánymódosításra. De nem azért, hogy az elnöki mandátum időtartama a jelenlegi maximum 2X5 évről életfogytigra változhasson, hanem azért, hogy a fenti és hozzá hasonló anomáliákra időtálló és megkérdőjelezhetetlen válasz szülessék.
Teszem azt tisztázódjon, hogy mi van akkor, ha a kormány és az őt támogató parlamenti többség nem hajlandó szavazással is támogatni magát (mielőtt még sokan a torkomnak ugranának: igen, tudom, hogy testületileg eltiltották a képviselőket és szenátorokat a szavazástól, ez a tény önmagában egy doktori disszertáció témája lehetne, mivel törvény-, alkotmány-, erkölcs- és még tudomisénmiellenes). És esetleg bekerüljön az alkotmányba egy passzus a konstruktív bizalmatlansági indítványról: ha te, mint ellenzék hiperaktívkodsz, hozzál magaddal egy listát, egy új parlamenti többséget, ne csak játssz mindenkinek az idegeivel. Erről a témáról egy velős összefoglaló itt.

Végül a szavazás egy részlete, a B betűnél járunk.

Talán le lehetne védetni a trademark nemszavazást, és bárhol a világon csak jogdíj ellenében lehetne ugyanígy csinálni. “Itt vagyok, de nem szavazok, nyenye.” – Registered Trademark of Romanian MPs.

Orwell nyomán szabadon: 100% rossz, 0% jó -> 1. rész

Hatalmas sikerélmény volt, amikor a birkák és szárnyasok megtanulták, hogy négy láb jó, két láb rossz (3. fejezet). Aztán amikor a szükség úgy hozta, megtanulták azt is, hogy négy láb jó, két láb jobb (10. fejezet ugyanott). Valami ilyesmi történt a romániai emberekkel is.
1989 után megtanulták, hogy jobb az, ha egy törvénytervezetet nem 100%-os támogatással, nem birkák módjára szavaznak meg, a parlament és a demokrácia elvégre azért van, hogy különböző vélemények ütközzenek, hogy egymással ellentétes, de a maguk nemében logikus érvek feszüljenek egymásnak. Amikor a “nekem kell gondolkodnom, nem másnak helyettem” leckét nagyjából, vékony átmenőre megtanulták, zavaró tényezőnek felbukkant egy-egy olyan kérdés, amelyben teljes egyetértésnek kell uralkodnia, és bárki, aki nem ért egyet, elmehet melegebb éghajlatra az észérveivel együtt (már ha egyáltalán van neki: esze, érve, a kettő együtt).
Vegyük például a tanárok 50%-os (nem mindenkinek pontosan 50%-ról szólt, bár a sajtóban így híresült el) fizetésemelésére vonatkozó törvényt 2008-ból, a kisebbségi liberális-rmdsz-árnyékból szocdemek támogatnak kormány idejéből. Először is, hatalmas pátosszal megszavazták a névszerinti szavazás procedúráját, amelyben nem lehet szavazógépek és kifogások mögé bújni. Az eredmény az lett, hogy mindenki nagyon személyes, névszerinti igennel kiáltott fel a saját neve hallatán…
Az alábbi videóban látható a majdnem egyórányira nyúlt szavazás részlete, amelyben – bevallom – felülreprezentáltam a vicces nevű képviselőket, illetve a magyarokat (bár ők nagyrészt úgyis hiányoztak…) Emellett nem véletlen az sem, hogy az akkori tanügyminiszter, illetve egy-két jelenlegi miniszter is benne van az összeállításban, akik most habzó szájjal szidják az előző kormányt és az őt támogató többséget, amely “populista módon olyan emelésről döntött, amelynek nem volt költségvetési alapja”. Micsoda meglepetés, annak idején ők is felállva ordítottak igent…

És hogy mi lett az egyhangú, azaz 100%-os arányú igennel szavazás vége? Traian Băsescu akkori és jelenlegi elnök kihirdette a törvényt, a kormány pedig sürgősségi kormányrendelettel (OUG 136/2008) döntött arról, hogy felrúgja a parlament döntését (amelynek helyességéről sokat lehetne vitatkozni, de most nem ez a lényeg).

Aztán itt van a sokkal frissebb, szélesebb rétegeket érintő, a 2000 lejnél alacsonyabb nyugdíjak adómentességéről, illetve az alapélelmiszerek ÁFA-jának (TVA) 24%-ról 5%-ra csökkentéséről szóló két törvénytervezet. A nyugdíjaknál volt 2 nem meg 2 tartózkodás. Az ÁFA-nál 290/290 igen. Ezekről, na meg a szavazás lefolyásáról sokat cikkeztek mostanában. Alább a történyelmi momentumok:

A nagyobb kormánypárt, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) álláspontja az volt, hogy:
1. rossz papírt néztek, ezért hibáztak testületileg
2. a frakcióvezető rossz gladiátorjelet mutatott, a hüvelykujja felfelé állt, nem lefelé, ezért hibáztak testületileg – MIÉRT IS KELLENE MINDEN KÉPVISELŐNEK ELOLVASNIA A NAPIRENDEN LÉVŐ TERVEZETEKET?
3. egyesek kijelentették, hogy ők tökös gyerekek, nem félnek senkitől és a nép, a választópolgárok, stb. érdekeit képviselik, ezért szavaztak igennel

Az RMDSZ azt mondta, ő alapból annyira tökös, hogy a Halloween elbújhat mellette.

Băsescu elnök a sajtó buzgómócsingságára reagálva először letagadta, hogy ismerné a két törvénytervezet szövegét, “még nem kaptam meg a szövegeket, de ha megjönnek, majd időt szakítok arra, hogy áttanulmányozzam őket”. Ez azért érdekes, mert a két törvénytervezet, azaz ugyanannak a törvénynek 2 ponton való módosítása szövegileg elfér egy fél A4-es oldalon, ha valakit érdekelnek a szövegek, elolvashatja őket itt és itt.
Később nyomatékosította, hogy az ő tökösségét nem az méri, hogy mekkorának mondja a sajátját. Inkább megmutatja… ennek értelmében a két törvény megy is vissza a parlamentbe, ahol eldől, másodszorra kinek mi maradt meg az előző duzzanatból.

Láttunk tehát két példát arra, hogy milyen esetekben rossz a 100%.
Folyt. köv., a 0% jóságáról is szó esik majd.

Lehallgatási jegyzőkönyv egy képzelt ország (be)képzelt államelnöke és egy elképzelhetetlenül nagy kisebbség képviselője között

A tervezett komoly elemzésre eddig nem volt idő, de egy bombasztikus lehallgatási jegyzőkönyv birtokába jutottam. Ld. alább.

MaBé: Mit adsz, Trájáné?
TraBa: Mit kérsz, Bello?
MaBé: Vegyük szépen sorban, mert én eredetileg költő vagyok.
TraBa: Az intellektuális foglalkozás, azokat meg nem szeretem. De sorold.
MaBé: Először is, több pénzt a magyarlakta területeknek.
TraBa: Pénzből annyi van, mint a sz*r. A Nagy Nemzetgyűlésben, izé, mindig elfelejtem, a parlamentben mit kérsz?
MaBé: Így elsőre a tanügyi törvényt, mert a pr-katonáim úgy gondolják, ez fontos a választóinknak.
TraBa: Ha tudnám, mi az a szimbolizmus, azt mondanám, nagy szimbolista vagy, Bello.
MaBé: Adod, vagy nem adod, Trájáné?
TraBa: Nem félsz, hogy az ellenzék ismét előveszi a magyarkártyát? És nem a
Stüszi Vadászra céloztam.
MaBé: Eddig ahányszor elővették, a mi ingujjunkban mindig volt egy 6-7%-os ász, ha érted, mire gondolok.
TraBa: Jó, akkor adom, kénytelen vagyok. Hogy kéred? Simán vagy csavarral?
MaBé: Kormányzati felelősségvállalással, Trájáné, különben nyemozsná, táváris.
TraBa: De akkor újabb bizalmatlansági indítványt nyújthat be az ellenzék.
MaBé: A múltkor is milyen fa**ául üldögéltünk a padban, míg a bohócok a golyóikat dobálták az urnákba.
TraBa: Nem is tudod elképzelni, mennyibe került ez nekem, Bello.
MaBé: Dehogynem tudom, mi is kaptunk belőle.
TraBa: Na jó, akkor megegyeztünk. Tengerészi becsületszavam, hogy nem váglak át.
MaBé: Még jó, hogy most nem ezen múlik. Amit mondtam, megmondtam. De költői vagyok ma.
TraBa: Ehhez nincs mit hozzáfűznöm, csak hülyén jönne ki, ha nem az enyém lenne az utolsó szó.
MaBé: Igaz.

Mi tagadás, nem szép dolog nyilvánosságra hozni egy ilyen jellegű dokumentumot. De nagy divat, és a széllel meg a trendekkel szembe nem lehet…

Mindenki nyugodt lehet

Disclaimer: ebben a bejegyzésben minden fiktív, képzelt. Az alakok, a szavak, a helyzetek háttere. Aki bárminemű hasonlóságot fedez fel a valósággal, az hallgasson mélyen, mert kimondott szóról kimondott szóra nagyobb veszélyben van.